A legtöbb vegetáriánus olyan ember, aki felismerte és megértette, hogy ahhoz, hogy egy békésebb társadalomban éljünk, először a saját lényünkben kell kiirtani az erőszakot. Elhagyni a hússal, tojással való táplálkozást, minden olyan anyag magunkhoz vételét, amely az állat életébe kerül, egy fontos lépés egy jobb társadalom felé. A mindennemű állati eredetű táplálék kiiktatása az étrendből és azok növényi eredetű párjával való helyettesítése pedig egy feljebb lépés a spiritualitás, a tiszta gondolkodás létráján.
Híres vegetáriánusok például: Pythagoras, Socrates, Plato, Asoka király, Leonardo da Vinci, Akbar, John Milton, Newton, Voltaire, Benjamin Franklin, Jean Jacques Rousseau, Shelley, Emerson, Thoreau, Tolsztoj, G.B. Shaw, Mahatma Gandhi, Albert Einstein.
Sok ember él abban a téves tudatban, hogy a föld nem rendelkezik elegendő forrással ahhoz, hogy mindenkit tápláljon. Elegendő termőföld áll rendelkezésünkre, a baj abban van, hogy mire használják azt. Brazíliában például hatalmas szarvasmarhacsordák foglalják el a legtermékenyebb földterületek nagy részét, míg a lakosság 60%-a alultáplált. És sok fejlődő ország kényszerül arra, hogy saját földjét olcsó marhahús előállítására fecsérelje, melyet aztán a Nyugat felemészt.
A tények megdöbbentőek és egyszerűek: hússal sohasem fogjuk tudni jóllakatni a világot, ez gazdaságilag lehetetlen. És minél több húst eszik meg az egyes ember, annál kevesebb étel lesz a többieknek. A tenyészállat nem más, mint egy olyan gép, amelyet az ipar arra használ, hogy a növényi proteint állati proteinre változtassa. Az állatok gépnek szánalmasan kevéssé hatékonyak. Minden kilogram hús protein előállításához 20 kg növényi protein szükséges. 20 kg, amely emberi eledel is lehetett volna, amely valakit megmenthetett volna az éhhaláltól. Ez a rendszer azért annyira gazdaságtalan, mert megpróbáljuk (szemmel láthatóan sikertelenül) áthágni a természet egyik legalapvetőbb törvényét. Ez az a törvény, mely többek között azt is elmagyarázza, hogy miért ritkábbak viszonylag a ragadozó állatok, mint a növényevők.
A természetben minden élőlény táplálékul szolgál egy másiknak. Sok olyan állat van, amely olyasmivel táplálkozik, amiben a föld bővelkedik. Ellenben csak viszonylag kevés olyan ragadozó állat van, amelyik ezekkel az állatokkal táplálkozik. Ha az egyensúly megbomlik, és például a rókák hirtelen elszaporodnak, akkor nem lesz elég nyúl, hogy jóllakjanak. Így éhezniük kell, amíg a helyes egyensúly ismét fel nem áll. Tehát ha az ember főként húsevésre teremtetett volna, akkor csak néhány lenne belőlünk, és egymástól jókora távolságra laknánk. De nem így áll a helyzet. Az ember nem húsevő lény, és túl sokan vagyunk ahhoz, hogy húst együnk. Mégis figyelmen kívül hagyjuk a természet törvényeit, amelynek eredménye: az éhezés. Számítások szerint, ha a nyugati világ embere csak 50%-kal csökkentené húsfogyasztását, az elegendő gabonát szabadítana fel ahhoz, hogy megmentsen két olyan embert, aki egyébként éhen halna. Ha a húsipart csak 10%-kal sikerülne visszaszorítani, az ezáltal megtakarított gabonával 60 millió embert lehetne jóllakatni.
A szegények, az alultápláltak és az éhezők nem a kizárólagos áldozatai ennek az ügynek. Közép-Amerika hatalmas erdeit a hús-mágnások baltái pusztítják – évente 13 millió hektár erdő tűnik el. Ennek egyik fő oka, hogy a marhacsordáknak legelőkre van szükségük. Az erdőkkel együtt a madarak, valamint más állatfajok is elpusztulnak, lakóterükkel számuk is rohamosan csökken. A tudósok szerint ez a kártevő rovarok elterjedését vonja majd maga után, melyeket azelőtt ezek a madarak kontrolláltak. Más országokban sem jobb a helyzet. Ausztráliában például 300.000 vadlovat mészároltak le az amerikai húsmágnások parancsára, mert azok szerint a lovak esetleg betegséget ragaszthatnak a tenyészmarhákra. A mészárlás olyan méretű, hogy helikopterekből ontják a golyókat a vadlovakra. Egy másik ár, amelyet a húsért fizetünk, a környezet szennyezettsége.
A vágóhidak szennyvize a folyók szennyezettségének fő oka. Egyre szembetűnőbb, hogy a föld vizei nemcsak egyre inkább szennyezetté válnak, de hamarosan ki is merülnek, és ebben komoly szerepe van a húsiparnak. Georg Borgstrom szerint a haszonállatok tartása és feldolgozása tízszer annyira szennyezi a környezetet, mint a városok, és háromszor annyira, mint a gyárak. Rámutattak, hogy míg 1 kg gabona termesztéséhez 60 l vízre van szükség, 1 kg hús előállításához 2500-6000 l víz szükségeltetik. Egy nagy baromfifeldolgozó vállalat az Egyesült Államokban 100 millió gallon vizet használ naponta, annyit, amennyi ellátna egy 250.000 főt számláló várost.
A húsevőket kiszolgáló mezőgazdasági állattartás több üvegházi gázt bocsát ki, mint az összes közlekedési eszköz együttvéve. Ezzel lassan összekapcsolódik az, hogy ha valaki környezetvédőnek tartja magát, először hagy fel a pörkölt-, és hamburgerevéssel, és csak azután pattan biciklire.
Egy 2006-os ENSZ FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet) tanulmánya szerint az állattartás az üvegházi gázkibocsátás 18%-áért felelős, és ez több mint az összes közlekedési eszköz – autók, kamionok, repülők, hajók – szén-dioxidra átszámított szennyezése együttvéve.
A University of Chicago 2005-ös tanulmánya szerint a vegetáriánus étrendre való áttérés többet ér a globális felmelegedés ellen, mint a nagyfogyasztású autók lecserélése hibrid meghajtásúakra. A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet is úgy véli, hogy a húsevés csökkentése segít a klímaváltozás lelassításában. „Minden kiló hús előállítása 3-4 kilogramm szén-dioxid kibocsátásnak megfelelő metán és kén-dioxid szennyezéssel jár” – állítja a szervezet.
Az állatok takarmányozásához szükséges tápanyagok előállítása nagyon energiaigényes; a legeltetéshez jelentős méretű erdőket, és őserdőket kell kivágni, és a szarvasmarha kérődzés az emberi tevékenység által generált metángáz kibocsátás 37%-áért felelős. Az ENSZ szerint a metán huszonháromszor jobban járul hozzá az üvegházhatáshoz, mint a szén-dioxid. Például az egyre fokozódó nyári hőség az ökológiai katasztrófák előjeleinek egyike, drasztikusan felgyorsítva a felmelegedési folyamatokat.
A Húsvét-sziget sorsa a Föld helyzetét mutatja kicsiben. Az ott élő népek az utolsó szálig kipusztították a hajdanán buja, trópusi esőerdővel fedett területet. Miért nem álltak le az erdőirtással? Nem látták a bajt? Vezetőik nem látták be hibáikat?
Míg a keleti kultúrákban inkább a „hogyan tudnék úgy élni, hogy ne ártsak másnak”, addig a nyugati civilizációban inkább a „hogyan tudnék úgy itt élni, hogy ne ártsanak nekem”-elv érvényesül. Az emberi civilizáció legnagyobb tudósai, gondolkodói, katonái, művészei mind vegetáriánusok voltak.
Ez néhány olyan alapvető dolog, amelyről tudnunk kell. Az igazság fáj, jobb szeretünk nem hallani róla. Az elkerülhetetlen igazság a következő: minden adag hús, amit megeszünk, öt nem-húsevő embert lakathatott volna jól. Minden gyermek, akit húsevésre nevelünk, ötször annyit emészt fel a föld rendelkezésre álló élelmiszerkészletéből, mint vegetáriánus társa. Rajtunk múlik.
Sok esetben az erkölcsi megfontolás a legfőbb oka annak, hogy valaki vegetáriánus lesz. Mostanában az embereket azzal nyugtatják, hogy napjainkban az állatokat „emberséges módszerekkel” mészárolják le. Sajnos ez a legcsekélyebb mértékben sem igaz.
Egyre nehezebb bebocsájtatást nyerni a vágóhidakra. Nem akarják, hogy bárki, különösen a média tanuja legyen az ott zajló eseményeknek. Néha valamilyen ürüggyel mégis bejutnak kívülállók. Álljon itt két tárgyilagos beszámoló a látottakról:
„Mielőtt bementünk, kalauzunk, a hely főnöke röviden leírta, hogy mit fogunk látni. Aztán beléptünk. Az első két dolog, ami azonnal megütött bennünket, az a zaj és a szörnyű bűz volt. Először azt láttuk, hogy hogyan mészárolják le a szarvasmarhákat. Egyenként jöttek a karámból egy folyosón végig a magas falakkal körbevett fém helyiségbe. Amikor egy állat odaért, egy férfi kábítófegyverrel homlokon lőtte. Ettől eszméletlenül a földre zuhant. Akkor a szoba oldala megemelkedett, és a jószág az oldalára hemperedett. Teljesen merevnek tűnt, mintha valamennyi izma meg lett volna feszülve. Az ember láncot erősített a tehén lábára, és egy elektromos szerkezettel a levegőbe emelte, míg csak a feje nyugodott a padlón. Aztán fogott egy hosszú drótot, és belenyomta a lövedék által ütött lukba. Vezetőnk elmondása szerint ez megszakította a kapcsolatot az agy és a gerincagy között, ezzel megölve az állatot. Amikor az ember a drótot egy tehén agyába dugta, az minden esetben kirúgott és szenvedett, noha előtte eszméletlennek tűnt. Miközben a műveletet néztük, több tehén is leesett a láncról, mert nem volt teljesen elkábítva, és az embernek újra használnia kellett a kábítófegyvert. Amint a tehén élettelen volt, magasabbra emelték, így a feje 2-3 méterre lógott a padlótól. Egy másik személyhez mozdították, aki elvágta a torkát. Hatalmas vérzuhatag tört elő, beszennyezve mindenkit, minket is beleértve. Ugyanez a személy térdből levágta a tehén lábait. Azután egy másik ember levágta és félretette a fejét. Egy magas emelvényen álló ember megnyúzta, és a lánc tovább mozdult arra a helyre, ahol a testet felnyitották, és a belek, a gyomor és a többi belső szerv kibuggyant. Elszörnyedve láttuk, ahogy többször is egy-egy kifejlett borjú is előbukkant, minthogy a tehén várandós volt. Vezetőnk megjegyezte, hogy ez gyakran előfordul. Ezután a testet a gerinc mentén kettévágták egyfajta láncfűrésszel. Ez jelentette az eljárás végét. Ottjártunkkor csak teheneket mészároltak, de juhokat is láttunk a várakozó karámban. A lemészárlásra váró állatok a borzasztó félelem nyilvánvaló jeleit mutatták: zihálás, tágra nyílt szemek, és habzó száj. Megtudtuk, hogy a juhokat és a disznókat áramütéssel ölik meg, de ezt a módszert a szarvasmarhákon nem lehet alkalmazni, mert ahhoz olyan erős áramot kéne használni, hogy a vér kiválasztódna, és a hús tele lenne fekete pontokkal. És hogy mi történik a vérrel? Leeresztik a csatornába. Körülbelül felét közvetlenül a csatornába folyatják, a többiből állateledel lesz”
Legrosszabbul mégis a baromfi jár. Úgy tűnik, senkinek sem jut eszébe, hogy a madarak is ugyanúgy szenvedhetnek, mint más állatok. A nagy szárnyasfeldolgozók nagy része gépesített, ahol probléma a csirkékkel az, hogy nem egyforma nagyok. A gépeket azonban „átlag” csirkére állították be. Lábuknál fogva sorban felakasztják őket, és elektromos vízfürdőt kellene kapniuk, hogy elkábuljanak. Azonban a kicsik és a nagyok nem vesztik el az eszméletüket. Így történhet meg az, hogy élve kerülnek a forrázó kádba. Ezeket azonnal fel lehet ismerni, mert ragyogó rózsaszínen bukkannak fel a másik oldalon.
Az állatok sokszor megsérülnek annak következtében, hogy megcsúsznak, vagy leesnek a kocsikról. Láttak mészárosokat, akik elektromos botokkal terelték az állatokat. Ez a szerszám fájdalmas elektromos sokkot okoz, a rémült állatok hajtását segítendő. Sok esetben a vaktában, fejen vagy vállon, sőt a nemi szerven használt elektromos botok összezavarják az állatokat, és stresszt okoznak bennük. Sokszor tételezik fel a böllérek, hogy az állatok eszméletlenek, miközben nagy a valószínűsége annak, hogy az eszméletlenség foka nem elegendő ahhoz, hogy az állatot érzéketlenné tegye a fájdalomra. Sokszor láttak borjakat elvágott torokkal még mindig bőgni. Kábítópisztoly használatakor lehet, hogy egy állat felbukik, mégis teljes mértékben tudatos, és feltehetően haláltusáját végzi egy tátongó lyukkal a fején. Sok esetben a golyó közel sem az előírt helyen hatol be a koponyába, és újra kell lőni. A böllérek még ma is általában azt hiszik, hogy az állat szívének vernie kell, miközben elvérzik. Ekközben persze eszméletlennek kellene lennie, ez azonban sok esetben megkérdőjelezhető. A bölléreknek tudnia kéne, hogy hogyan kell elkábítani egy állatot, viszont ezeket a szabályokat azonban gyakran nem veszik figyelembe. Az esetek nagy százalékában a böllérek csupán arra használják az elektromos villákat, hogy elkapják és mozdulatlanná tegyék az állatokat. Mindez általában a többi várakozó állat szeme láttára történik. A mészárosok néha mesterséges módszereket alkalmaznak az állatok húsának puhábbá tételére. Ezek között szerepelnek olyan dolgok, mint pl. egy különleges enzim-injekció néhány perccel a leölés előtt, vagy enyhe elektromos áramütés miután az állatot elkábították, de még mielőtt leölnék. Az utóbbinak két hátránya van: 1. ha az állatot nem kábították el megfelelően, akkor ez az eljárás még további szenvedéseket okoz neki, 2. a kábítást követően ezt az eljárást alkalmazva az elvéreztetés akár 60 másodpercet is késlekedhet, ezáltal megnövelve annak az esélyét, hogy az állat visszanyeri az érzékenységét. Ha az enziminjekciót nem megfelelően adagolják, vagy nem a helyes összetételben, az az állat halálát okozhatja. Ez arra késztet, hogy elgondolkodjunk azon, hogy ez vajon milyen hatással van az emberi szervezetre.
Nincs sok remény arra, hogy a közeljövőben bármi javulás történjen. Így hát úgy tűnik, nekünk, vásárlóknakkét választásunk van. Az egyik az, hogy elfogadhatjuk a dolgok jelenlegi állását, és próbálunk nem tudomást venni mindarról a kegyetlenségről, ami a tenyésztelepeken és a vágóhidakon folyik. Legtöbb ember jelenleg az utóbbit választja. A másik lehetőség az, hogy visszautasítsuk, hogy részesei legyünk ennek a brutális rendszernek, azáltal, hogy visszautasítjuk a végtermékeik megvásárlását. Végső soron ez az egyetlen módja annak, hogy igazi változást idézzünk elő. Minél kevesebb vásárló igényli a hústermékeket, annál kevesebb állatnak kell szenvednie. Annak visszautasítása, hogy egy ártatlan állat szenvedése és halála száradjon a lelkünkön, egy igen fontos egyéni döntés, amely bizonyítja erkölcsi érzékünket – azt a képességünket, hogy tudjuk mi jó, és mi rossz. Meg kell érteni: bármit, amit megeszik az ember, annak következménye van.
Az Amerikai Orvosi Társaság lapja 1961-ben azt írta, hogy „a vegetáriánus étrend megelőzheti a szívbetegségek 90-97%-át.” Minthogy a hús nélküli étrend kevesebb koleszterin-bevitellel jár,
kevesebb az esélye az elhízásnak, és így a szívszélhűdés következtében való elhalálozásnak. Az érelmeszesedés pedig gyakorlatilag ismeretlen a vegetáriánus világ számára. Az Encyclopaedia Britannica szerint „az olajos magvakból, babfélékből, gabonafélékből vagy akár a tejtermékekből nyert protein viszonylag tiszta a marhahúshoz képest, amely 56%-ban tisztátalan vizet tartalmaz.” Az ilyen tisztátalanság nem csak a szívre, de az egész emberi organizmusra hatással van.
Amikor az állatot lemészárolják, a salakanyagok, melyeket egyébként elszállít az állat vére, bennmaradnak az azonnal bomlásnak induló húsban. A húsevők szervezetébe beépülnek a mérgező melléktermékek, amelyek egyébként kiürülnének az állat szervezetéből vizelet formájában. Amikor a húst vízben főzik, a salakanyagok vízben oldódó kivonatként, az úgynevezett „hús-teaként” jelennek meg. E „tea” összetevőit analizálva a kutatók azt találták, hogy erősen emlékeztet a vizeletre.
A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a hús jelentős mennyiségű tartósítószert is tartalmaz: DDT-t (féregirtó szer), arzént (amit a szarvasmarha tenyésztésben növekedésgyorsítóként használnak), nátrium-szulfátot (hogy „friss” vörös színt adjon a húsnak), és DES-t, amely egy olyan mesterséges hormon, amely köztudottan rákkeltő hatású. Valójában a hús igen sok rákkeltő anyagot tartalmaz. Például egy kilogram rostonsült marhahúsban annyi benzopyrene van, mint 600 cigaretta füstjében!
Az egyik legelgondolkodtatóbb érv a húsevés ellen, legalábbis ami az egészség kérdését illeti, a húsevés és a szív-betegségek között fennálló letagadhatatlan összefüggés. Amerikában, a legtöbb húst fogyasztó országban minden második ember szív- vagy az ezzel kapcsolatos érrendszeri megbetegedésben hal meg. Ezek a betegségek gyakorlatilag nem léteznek azokban a kulturákban, ahol a húsfogyasztás alacsony. Az Amerikai Orvosi Társaság lapja 1961-ben azt írta, hogy „a vegetáriánus étrend megelőzheti a szívbetegségek 90-97%-át”. Minthogy a hús nélküli étrend kevesebb koleszterin-bevitellel jár, kevesebb az esélye az elhízásnak, és így a szívszélhűdés következtében való elhalálozásnak. Az érelmeszesedés pedig gyakorlatilag ismeretlen a vegetáriánus világ számára. Az Encyclopaedia Britannica szerint „az olajos magvakból, babfélékből, gabonafélékből vagy akár a tejtermékekből nyert protein viszonylag tiszta a marhahúshoz képest, amely 56%-ban tisztátalan vizet tartalmaz.” Az ilyen tisztátalanság nem csak a szívre, de az egész emberi organizmusra hatással van.
Az emberi test bonyolult gépezet. Mint minden gép esetében, vannak olyan üzemanyagok, melyek alkalmasabbak arra, hogy problémamentesen üzemeltessék, mint mások. A statisztikák bebizonyítják, hogy a hús nagyon kevéssé hatékony üzemanyag az emberi gépezet számára, melynek használata végül komoly mértékben károsítja. Az eszkimók például, akik javarészt húson és halon élnek, gyorsan öregednek. Átlag élettartamuk alig haladja meg a 30 évet. A kirgézek, egy Észak-oroszországi népcsoport, akik hajdanán főként húson éltek, ritkán élték meg a 40. születésnapjukat. A hunzák viszont, akik a Himalájában élnek és elsődlegesen vegetáriánusok, 80-100 évig is elélnek, sőt, akad olyan is, aki meghaladja a 10. évet. A tudósok a vegetáriánus étrendet tartják kiváló egészségük és hosszú életük titkának. A yucatai és yemenite törzsbéli maya indiánok szintén kiváló egészségükről híresek, és ugyancsak kevés húst fogyasztanak, sőt néha 100%-osan vegetáriánusok.
Miért van az, hogy a húsevők látszólag jobban ki vannak téve a betegségeknek? A biológusok egyik válasza az, hogy az ember emésztő rendszere egyszerűen alkalmatlan a hús megemésztésére. A húsevő állatok rövid bélrendszerrel rendelkeznek (a test hosszának háromszorosával), hogy rövid idő alatt kiüríthessék a gyorsan romló és toxinokat termelő húst a szervezetükből. Minthogy a növényi eledel lassabban bomlik fel, mint a hús, a növényevők bele legalább hatszor olyan hosszú, mint a testük. Az embereknek hosszú beleik vannak, mint egy növényevőnek, ezért ha húst esznek, a méreganyagok túlterhelik a vesét, és ez köszvényhez, izületi gyulladáshoz, reumához, sőt, rákhoz vezet. Az ehhez hasonló megállapítások következtében az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia 1983-ban kijelentette, hogy „az emberek sok elterjedt betegséget előzhetnének meg, ha kevesebb zsíros húst ennének, és több zöldséget.” De álljunk csak meg egy pillanatra! Hát nem arra tervezték az embereket, hogy húst egyenek? Nincs szükségünk az állati proteinre? A válasz mindkét kérdésre tagadó. Annak ellenére, hogy néhány történész és antropológus azt állítja, hogy az ember a történelem során húsevő volt, anatomikus felépítésünk – fogaink, állkapcsunk és emésztő rendszerünk – az ellenkezőjéről tanuskodik. Az Amerikai Dietikus Társaság megjegyzi, hogy „az emberiség java része az emberiség történetének java részében vegetáriánus, vagy közel vegetáriánus étrenden élt.” Sőt, az emberiség java része a mai napig azon él. Még az iparilag legfejlettebb országokban is alig száz éve terjedt el a nagymértékű húsfogyasztás. A hűtőgépekkel és a 20. századi fogyasztói társadalom kialakulásával kezdődött. De még a huszadik századi ember teste sem alkalmazkodott a húsevéshez. Az élenjáró svéd tudós Karl von Linne tollából származik a következő kijelentés: „Az ember külső és belső felépítését más állatokéval összehasonlítva nyilvánvalóvá válik, hogy a gyümölcsök és a zöldségek alkotják természetes étrendjét.”
A húsevést pártolók másik állandó érve a proteinszükséglet, melyet „csakis húsevéssel elégíthetünk ki.” Erre Dr. Paavo Airola a táplálkozás és természetes biológia fő szaktekintélye a következőket válaszolja: „A napi javasolt proteinbevitel 20 év alatt 150-ről 45 grammra csökkent. Miért? Mert kutatások világszerte kimutatták, hogy nincs szükségünk annyi proteinre, napi szükségletünk mindössze 30-45 gramm. A túlzott proteinbevitel nemcsak pazarlás, de súlyos károkkal is járhat, sőt olyan betegségeket válthat ki, mint rák és szívroham. 45 gramm protein beviteléhez nincs szükség húsfogyasztásra. Ennyi 100 százalékosan vegetáriánus étrendből is könnyedén nyerhető, gabonából, olajos magvakból, hüvelyesekből, zöldségekből és gyümölcsökből.” A tejtermékekben, a gabonákban, a hüvelyesekben és az olajos magvakban a protein koncentráltan megtalálható. 100 g sajt, mogyoró vagy lencse például több proteint tartalmaz, mint ugyanennyi hamburger, bárányhús vagy bélszínszelet. Sokan egészen a közelmúltig azt gondolták, hogy csakis a húsban, a halban, a tojásban és a tejtermékekben fordulnak elő teljes értékű proteinek (melyek tartalmazzák azt a nyolc aminosavat, amelyet a test nem állít elő), és hogy valamennyi növényi protein hiányos. A svéd Karolinska Institute és a német Max Planck Institute kimutatta, hogy a legtöbb növény, gyümölcs, gabona és olajos mag kiváló forrása a teljes értékű proteineknek. Sőt, ezeket a proteineket könnyebb megemészteni, mint a húsban találhatókat – és nem hoznak magukkal méreganyagokat. Csaknem lehetetlen proteinhiányosnak lenni, ha elegendő természetes ételt fogyasztunk. Mi több, a túlzott proteinbevitel csökkenti a test energiáját. Dr. Irving Fisher, a Yale University tudósa összehasonlító erőnléti teszteknek vetett alá vegetáriánusokat és húsevőket. Azt találta, hogy a vegetáriánusok kétszer olyan jól szerepeltek, mint a húsevők. Mikor a húsevők proteinbevitelét 20%-kal csökkentették, teljesítményük átlag 34%-kal megnövekedett. Dr. J. Iotekyo és V. Kipani, a Brussels University munkatársai tanulmányukban kimutatták, hogy a vegetáriánusok két-háromszor annyi ideig voltak képesek fizikai teszteket végezni, mint nem vegetáriánus társaik, és háromszor olyan gyorsan pihenték ki magukat.
Egészségesek-e a vegetáriánus babák? Ha egy kismama vegetáriánus, sokan próbálják lebeszélni a hús nélküli táplálkozásról, mondván, hogy szervezete nem kapja meg azokat a szükséges aminosavakat, amelyekből a test képes felépíteni a szükséges fehérjéket, amire a hasában növekvő magzatnak is szüksége lenne. Ezen véleménnyel ellentétben bátran mondhatjuk, hogy a megfelelően összeállított vegetáriánus étrend minden szükségeset biztosít a kismama és gyermeke egészségéhez. Tudatosan oda kell figyelni arra, hogy az esszenciális aminosavak jelen legyenek az étrendben. A tejtermékekről és az olajos magvakról sem szabad megfeledkezni, a kalcium miatt kifejezetten hasznos a szezámmag és a mák, de a dió és a mogyoró is ajánlott. Persze a vegetáriánus táplálkozás területén is könnyű szélsőségekbe esni, s ilyenkor az is elképzelhető, hogy a helytelen táplálkozás veszélyezteti a kismama és a gyermek egészségét!
Ha egy kismama nem fogyaszt állati eredetű húst a gyermek születését megelőző időszakban – legalább 9 hónapon át – a csecsemő szervezetében sem alakul ki a húsevés iránti biológiai kényszer. Az újszülött szervezete ezek után ugyan abból szeretné felépíteni a testét, amivel az anya táplálta magzat korában.
Felnő-e a gyerek hús nélkül is? Nagyon fontos csecsemőkorban a szoptatás, az anyatej. A későbbiek folyamán oda kell figyelni, hogy a gyümölcsöket, zöldségeket, gabonaféléket megfelelő arányban adjuk a babának. Fontos a változatos, minőségi étrend. A gyümölcsök és a zöldségek nagy mennyiségben biztosítanak növényi rostot, egyszerű és összetett szénhidrátokat, vitaminokat és ásványi anyagokat.
Nagyon sokan gondolják, hogy a gyermekek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen a hús, s arra hivatkoznak, hogy csak az állati eredetű termékek tartalmazzák azokat a létfontosságú aminosavakat, amelyekből testünk képes felépíteni a szükséges fehérjéket. Mára már megdöntötte ezt a felfogást a táplálkozástudomány. Bebizonyosodott, hogy vannak hüvelyesek, mint például a szója, amelyek a húshoz és a tejhez hasonlítható, magas biológiai értékű, minden esszenciális aminosavat tartalmazó fehérjéket biztosítanak. Mások, amelyek önmagukban nem teljesek, mint például a lencse, bab, zöldbab, azzá lesznek, amikor gabonafélékkel, például rizzsel, búzával, zabbal fogyasztjuk őket. A hüvelyesek és a gabonafélék keverése a húséhoz hasonló minőségű, teljes értékű fehérjét nyújt. Így ez a táplálási forma a gyermekek számára is megfelelő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése