Így van ez, például az arab világban, szinte naponta végrehajtott öngyilkos merényletekkel kapcsolatban, amikor egy-egy öngyilkos merénylet során emberek százai esnek áldozatul. Halottak, sebesültek, árván maradt gyermekek, romba-dőlt házak egy-egy merénylet következménye. És arab testvéreink ezeket nem tartják helytelen és bűnös cselekedeteknek, hanem Isten akaratával egyező, hősies tettnek minősítik.
De így van ez a húsevés tekintetében is. A húsevés nem Istentől van, hanem a kegyetlen és önző ember tudathasadásos gondolataiból ered. Bár a Bibliában lévő négy kanonizált evangéliumból az eltelt kétezer év során az erre vonatkozó tanítás eltűnt, de a lelkünk mélyére írott egyetemes törvénynek a léleklény-társaink gyilkolásának tilalmára és a húsevés ártalmaira vonatkozó tanítás apokrif iratokban olvasható, és ezt tanítja a mennyei szellemvilág ma is, médiumok közvetítésével küldött szellemi üzeneteiben. Egy apokrif evangéliumban Jézus a következőket tanítja a húsevéssel kapcsolatban:
„Ne ölj”, mert Isten adott életet mindeneknek, és amit Isten adott, azt ember vissza nem veheti. Ezért bizony mondom néktek, egy Anyától ered minden élet itt a földön. Következésképpen, aki öl, az a testvérét öli meg. És tőle a Földanya elfordul, és megvonja tőle éltető megelevenítő kebleit. És az angyalok elkerülik őt, és a Sátán ver tanyát a testében. És a teste a levágott és megölt állatok húsának sírjává válik, ami egyben a saját sírja is lesz. Ezért bizony mondom néktek, aki öl, az saját magát öli meg, és aki eszi a leölt állatok húsát az a halál testét eszi. Mert azok vérének minden cseppje méreggé válik az ő vérében; leheletében az ő leheletük bűzlik; húsuk a húsában gennyes tályoggá lesznek; csontjaik a csontjaiban elmeszesednek, beleik rothadnak az ő beleiben; szemeik hályoggá lesznek szemein, és füleik az ő füleiben képeznek ragacsos váladékot. És haláluk az ő halála lészen.
Ennek az evangéliumnak egy másik fejezetében az alábbiakat olvashatjuk:
És Jézus folytatta: –Megparancsolá az Úr ősatyáitoknak: „Ne ölj!” De szívük megkeményedett és öltek. És Mózes akkor azt kívánta, hogy legalább embert ne öljenek, és ezért megengedte nekik, hogy állatokat öljenek. De ősatyáitok szíve még keményebbé vált, és embert-állatot egyaránt öltek. De én azt mondom néktek, hogy sem embert, sem állatot ne öljetek, de még a táplálékot sem, amit magatokhoz vesztek. Mert ha élő táplálékot esztek, az megelevenít benneteket, de ha megölitek a táplálékotokat, a halott étel is megöl titeket. Mert élet csak életből ered, a halálból mindig csak halál jön. Mert minden, ami megöli táplálékaitokat, megöli a testeteket is. És minden, ami megöli a testeteket, a lelketeket is megöli. Mert testetek olyanná válik, amilyen az ételetek, és hasonlóképpen, lelketek olyanná lesz, mint a gondolataitok. (János evangéliuma az Ember Fiának csodálatos gyógyításairól. Jézus Krisztus béke (kozmikus) evangéliuma))
Valamennyi ezoterikus és szellemi tanítás egyértelműen és egybehangzóan elítéli a húsevést, mint a kegyetlenül meggyilkolt, ártatlan állatok holt tetemének emberi táplálékként való elfogyasztását. Az etalon minden tanításban az isteni törvény, amely a legvilágosabban egy olyan evangéliumban található, melyet Péter Evangéliumának nevezünk, és amelyet a mennyei szint egyik tanító szelleme küldött egy ma élő médium közvetítésével a Földre. Ez a tanító szellem, aki másfél évszázada tanít, magát Névtelen Szellemnek nevezi, és nem más, mint az egykori Péter apostol szelleme. Az alábbi részlet, mely Krisztusnak az állatgyilkosság tilalmára és a húsevés bűnének magyarázatára vonatkozó tanítását tartalmazza, ebből az evangéliumból származik.
De épp így betegség okozója a negyedik szférában a legyilkolt állatok húsában megrekedő félelem és halál-energia, sőt; már annál alacsonyabb szinteken is okozhat (és okoz is!!) betegségeket, hisz már a ti korotokban is kezdenek ráébredni a „túlzott mértékű húsfogyasztás veszélyeire”. Ettől már lényegében csak egy lépés választ el benneteket attól, hogy végre ráébredjetek: a Törvény ellen, s az Élet ellen való cselekedet minden egyes Lélek-lénytársatok legyilkolása, s a kannibalizmus egyik durva formája azok holttá tett testeinek felfalása. Amíg erre képtelenek vagytok ráébredni, s amíg képtelenek vagytok felhagyni léleklény-társaitok elpusztításával, addig a köröttetek élő állatok sem lesznek, mert nem is lehetnek képesek felhagyni állat-testvéreik megölésével és azok testeinek felfalásával, mert hisz ők a ti gondolataitok és érzéseitek, tehát tudati - lelki - szellemi milyenségetek hű tükörképei: csak azt mutatják felétek, milyenek is vagytok a Valóság szintjéről nézve.
Ha nem az elménkkel, hanem a szívünkkel gondolkodva hasonlítjuk össze az embertársaink elleni öngyilkos merényleteket és az állatok gyilkolását, beláthatjuk, hogy az öngyilkos merénylet semmivel sem súlyosabb bűn, mint az állatgyilkosság. Amikor embertársai életét oltja ki valaki, annak egyrészt karmikus előzményei vannak, és a mostani áldozat egy korábbi inkarnációban lehet, hogy éppen a mostani elkövető ellen követett el hasonló gyilkosságot, és ezzel a karma ki is oldódott, az állatoknak viszont nincs karmájuk, az állatok nem követnek el bűnt. Másrészt, ha nem merénylet, hanem egyéb háborús cselekmény során történik emberéletek kioltása, egyenrangú felek harcáról van szó, amikor az ellenfél is képes védekezni, hisz nála is fegyver van. Az állatok azonban ki vannak szolgáltatva az embernek. Fegyvertelenek, ártatlanok. Csupán azért lesznek az emberi kegyetlenség áldozatai, hogy az ember nevű lény kulináris élvezetit kielégítsék, holott Teremtő Atyánk gondoskodott arról, hogy minden szükséges táplálékot megtaláljunk a környezetünkben anélkül, hogy ártatlan életeket kelljen kioltanunk.
Húsevő testvéreink ekkor azt szokták mondani, hogy ők nem állatgyilkosok, mert egyetlen állatot sem öltek meg, és a megölt állatok hullájának elfogyasztását ezért nem is tartják bűnnek. Pedig bűn, mégpedig ez a kollektív bűn fogalomkörébe tartozik. Igaz, hogy ők nem ölnek állatot, de a húsevéssel bérgyilkosokká válnak. Felbérelnek egy bérgyilkost, akit elneveznek hentesnek, aki a munkabére fejében szívfájdalom nélkül megöli az ártatlan kisborjút azért, hogy húsevő testvérünk ínycsiklandó falatokat készítve, jót lakmározhasson annak hullájából.
Nem állja meg a helyét a húsevés mellett érvelve az az állítás sem, hogy az emberi szervezetnek szüksége van a húsban lévő egyes tápanyagokra, amelyek a húsmentes táplálékokból hiányoznak, mert a vegetáriánus étrendet is össze lehet úgy állítani, hogy semmilyen tápanyagból ne legyen hiány. Ezt csak a materiális szemléletű orvostudomány állítja, aminek a valósághoz semmi köze. Természetesen a vegetáriánus táplálkozásnál is lehetnek túlkapások, és ha hiánytünetek lépnek fel, akkor az egyén hibázott, mert vagy fanatikusan, vagy egyoldalúan, vagy kellő körültekintés nélkül tért át a vegetáriánus életmódra. Sőt a gyermekeknek sincs szüksége húsra, miként egyesek állítják. A gyermekek soha nem lennének húsevők, ha a szülők nem szoktatnák rá gyermeküket a húsevésre.
Egy másik „ellenérv” a húsevés mellett, hogy a növény is él, a növény is érez, tehát a vegetáriánus táplálkozással is vétünk a lét alaptörvénye az élet szentségének mindenek felett való tisztelete ellen. Ez nem így van, mert a gyümölcsfát nem kell megölni ahhoz, hogy a gyümölcsét elfogyaszthassuk, a gabona is jelzi, amikor megérett és átadja magát az embernek táplálék gyanánt, mert az életerő visszahúzódik belőle, elsárgul, és a gabonaszemek szétszóródnak, ha nem aratjuk le.
Ehhez a témához tartozik még a kártevők elpusztítása is. Nézzük meg, hogy mit tanít ezekről Jézus? Péter Evangéliumában a következőket olvashatjuk:
– Hát ha a virágoknak is meg van a maguk Égi Törvénye: akkor mi mind vétünk ama Törvény ellen, amikor leszakasztjuk, s házaink, vagy oltáraink ékítésére használjuk őket?
~~ Bizony, így igaz! Véttek mind a Törvény ellen, annál is inkább, mert a növények testeit körül vevő, s azokat e Föld színén, de még minden más Bolygó színén is éltető lélek-szálakat vágjátok el, azt a lélek-szálat, amely épp úgy a Kozmikus Világlélekből adatik a virágnak, ahogyan a körötte lévő embereknek és állatoknak is. Lélek-testvéreitek ők néktek, tehát megölésük épp úgy testvér-gyilkosságnak számít, ha szellemmel nem is bírnak, mert azzal egyedül az Ember bír e Föld színén.
Anna ismét gondolkodott e szavakon, s ismét kérdezett:
– Akkor ama növények, melyek eledelül vannak nékünk: szintén az ölés tilalma alá esnek? S az állatok, amelyeknek húsát fogyasztanunk engedte a Mózesnek Törvénye: szintén?
A Mester egy ideig hallgatott, mint ki arra vár: tán még többet is kérdez az asszony, majd hogy az már nem szólt, de érezhetően a válaszra várt, azt mondta:
~~ Korábban már beszéltem némelyeknek e dolgokról, bár te nem tudhatsz róla, mert hogy nem itt szólottam azokkal, nem e városban. Azok a növények, amelyek eledelül szolgálnak, önként szolgálnak tenéktek, amikor már elérkezett a termés átadásának ideje számukra. Ha annál korábban arattok, vagy húzzátok ki a Föld testéből az ott növekedő termést; igen is véttek az ölés tilalma ellen. Amikor viszont a termés teljes és tökéletes módon beérett, maga a növény jelzi azt felétek: kész megválni termésétől, hogy az betölthesse másodlagos szerepét, az emberi és állati testek táplálását és ekként való létbentartását. Az állatok szintén önként adják mindazt, ami testeik termése: a marha és az egyéb négylábúak az ő tejüket, s a baromfi az ő tojásait, de csak akkor, ha a marha nem hord, vagy nevel éppen fiat maga is, s ha a tojás nem rejt utódokat, mert akkor ellenükre és az utódok ellenére egyaránt cselekszetek, vagyis veszélyeztetitek a faj további fennmaradását. Mózes azért kellett egyes állatok testének fogyasztását mint törvényes cselekedetet megjelölje, mert az ő korának embere semmiképp sem fogadta volna el, ha mindennemű állat leölését tiltja számukra. Ne feledd: akkor még az ember-áldozat is szokása volt az embernek: s Mózes feladata épp az volt e téren, hogy a szellemmel bíró Ember legyilkolását, s teste húsának elfogyasztását mindennél erősebb tilalom alá vegye. Mert persze: nem csak ez volt Mózes Törvényeinek szerepe, ám ennél többet még az adott kor emberei nem fogadtak volna el: inkább még magát Mózest is feláldozták volna önnön vadságuk fekete oltárán. Ma azonban már szükséges tudnotok, s lassan meg is tanulnotok: az állatok épp úgy a tilalom alá esnek, amint az emberek, mert amint mondtam: azonos helyről, s pedig a Kozmikus Világ-lélekből merítik lélek-elemeiket, mint ti magatok is. Azon kártévők viszont, amelyek az emberi, az állati vagy a növényi élet ellehetetlenítésének árán szerzik meg a maguk táplálékát, nem bírnak lélek-elemekkel, mert hogy azok a korábban élt, s a jelenben élő emberek gondolat-energiáiból lépnek a lét színére. Ezeket, hogy ártástokra ne legyenek: szükségszerű lehet elpusztítanotok, de még ezeket is gyors és minél kisebb fájdalmat okozó módon, hisz testeik fizikai elemei közt valamilyen mértékig szerepelnek az érző idegszálak, vagyis épp úgy fájdalmat okoz nékik a kínzás, mint a lélekkel bíró lényeknek, s ha az ő szenvedésük nem íródik is be tudatukba, mert hisz nem bírnak tudattal: beleíródnak a Kozmikus Világlélekbe, amelyből merítve azokat magatokkal hozzátok, hogy magatok is megélve ama szenvedéseket: letisztítsátok és feloldjátok azokat a görcsös kis csomókat a Világ-lélek egészéből, amelyek végettetek, a ti hibás, és gyakorta szükségtelenül vad cselekedeteitek révén kerülnek oda.
Tudjuk, hogy Jézus tanítványai többnyire halászok voltak, és a halat tápláléknak tekintették. Ezért Péter megkérdezte Jézustól, hogy a halaknak, mint hidegvérű, érzéketlen állatoknak a megölése is bűnnek tekeintendő-e. Jézus így válaszolt:
~~ Azt kérdezted tőlem, Simon, hogy vajon a halak húsának elfogyasztása is az ölés vétségei közé számítható-e, s akkor (a már ismert okok miatt) nem felelhettem néked. De most felelek, bár lehet: még nem egészen fogod érteni a feleletemet, hisz mondandóm olyan elemeket is tartalmazhat, amelyeket nem csak te: Rajtam kívül egyetlen ember sem ismerhet e Föld színén. Megpróbálom mindazonáltal mégis érthetővé tenni mind-azt, amit mondok, s ha valamely szavam nem világos, szólj, hogy azt is megmagyarázhassam. Legalább is: amennyire a Kor s az Idő ezt megengedi.
Kérdésedre két válaszom van: igen, és nem.
Igen: bűn a halak megölése is, hisz lényegében bűn mindennemű élőlény életének kioltása, amely Lélek-elemmel bír. (Nem a kártévőkre gondolok tehát, mert azok - amint már mondottam - csak a gondolat-energia elemekkel bírnak, mert fizikai tömegük is abból áll.) A leölt állatok rettegő félelmének és a halál előtti fizikai szenvedésnek energiája beíródik nem csak az őket meggyilkoló személy szellemi energia-tárába, de a Föld egészének energia-gömbjébe is, épp úgy, ahogyan a növényeknek okozott, és gyakorta megindokolhatatlan szenvedés energiája megmarad abban. (És itt sem a szükségből megmetszett növények fájdalmára gondolok, hisz ha a növény távolabbi érdekében cselekszetek, ez a tény is, ennek pozitív energiája is benne rezeg a fájdalmat okozó mozdulatban, lényegesen csökkentve a növény szenvedését!)
Nem véletlen azonban, hogy az Isteni gondviselés egy olyan állatot helyezett a Föld lényegét tekintve legtisztább elemébe, amelynek teste az emberi szervezet számára leginkább szükséges anyagokat tartalmazza. A víz rezgésszintje egy számotokra még érthetetlen, mennyei rezgés-elemmel azonos, így alkalmas arra, hogy az állat fizikai testének elemeit megtisztítsa. Ezen felül és ezen túl a hal az egyik olyan élőlény, amely egyáltalán nem bír az értelem s a szó valós értelmében vett érzelem legkisebb szikrájával sem. Épp csak a párosodás és az utódok létbehívásának, valamint a táplálékszerzésnek ösztöne, esetleg ősidők óta ellenségének ismert lények felbukkanásakor a menekülési ösztön egy gyengébb foka él bennük. A legegyszerűbb, s még csak nem is valami fejlett értelemmel bíró állatként ismert lények többsége; például az egér: megkeresi a maga párját, s ha az utódok nemzése megtörtént, a nőstény már jóelőre gondoskodik arról a rejtekről, amelyben kicsinyeit világra hozza. Aztán ha a kicsinyek megszületnek, szoptatja és tisztogatja, később tanítgatja őket, mielőtt azok önálló életet kezdenének. A hal ívás idején betölti a maga tisztét, bár a két különnemű állat közt még ekkor sincs semmiféle közelebbi kapcsolat. A nőstény kibocsájtja az ikráit, s többé nem törődik azokkal. A hím az ikrákra fecskendezi a maga váladékát, amely megtermékenyíti az ikrákat: aztán az sem törődik tovább azok sorsával. Más halaknál ugyan a megszokott módon fogannak az utódok, de amikor azok világra jönnek, a nőstény azokkal sem törődik tovább, ha csak nem annyiból, hogy ő maga falja fel azok egy részét, hisz akkortól kezdve azok is csak mint lehetséges táplálék, zsákmány bukkannak fel tudattalan és értelem nélkül való… – nem elméjében, mert ilyen a halnak lényegét tekintve nincs, mert ha volna, az legalábbis az alap-szintű, ösztönös érzelmet; a gondoskodási késztetést megadná számára. Csak ösztön-képei közt, hisz nem önnön ivadékait, csupán valamiképpen elébe került, kicsiny, tehát könnyen legyőzhető zsákmány-állatkákat lát a tulajdon ivadékaiban is! Ez a tisztátalan elem, vagyis a maga faján, s a maga ivadékainak kárára bekövetkező kannibalizmus lényegében az egyetlen olyan tisztátalan elem, ami igazán ártalmára lehetne mindazoknak, akik a halak húsát a későbbiekben elfogyasztják, de…
– És itt mutatkozik meg az Isten végtelen Kegyelme! Isten ugyanis időlegesen feloldotta számotokra e bűnt annak valós volta alól, Isten, Aki e ma még számotokra, a ti fizikai testeitek számára elengedhetetlen és pótolhatatlan elemeket testében hordó élőlényeket a vízbe, a Föld legtisztább közegébe helyezte, amint azt már mondtam. A víz alkalmas rá, hogy felülírja a halak testeiben felgyülemlő ártalmatokra lehető energiákat, s mert hogy a halak érző idegpályákkal sem, vagy csak csökevényes formában bírnak, a fizikai fájdalmat sem érzékelik olyan szinten, mint más, náluk nagyságrendekkel fejlettebb lélek-elemmel bíró, tehát az alapszintű ösztön-életnél magasabb, már érzelmi életre is képes és alkalmas állatok.
És épp a lélek-elemek fejlettségi szintje és tisztasági foka, pontosabban az azok közti, s a különböző élőlény-fajtáknál jelentős eltérés az oka annak, hogy itt, az időleges mentelmi Törvénynél kifejezetten csak a halakra gondolok, s nem mindazokra a vízben élő emlősökre, amelyeknek csak élőhelyük egyezik a halakéval: minden másban különböznek azoktól. Épp ez az eltérés az oka annak, hogy a vízi emlősök épp úgy oltalmat kell élvezzenek, mint szárazföldi társaik, s mint a madarak, amelyek e két állatfaj közt foglalnak helyet a Lélek-lények csoportjaiban. A szárnyasok nagytöbbsége tojásokat rak, majd fészkén ülve olykor heteken át kotlik, majd még azután is hosszú időn át gondosan táplálja és tanítgatja fiókáit, s nem egy még akkor is felismeri a maga utódait, ha azok már kirepültek a fészekből, s önálló életet kezdtek. Ők tehát gondoskodási ösztönnel is bírnak, amely rokon-érzés a szellemmel bíró lények, tehát az emberek Szeretet-érzetével. Nem is beszélve az emlősökről, amelyek már-már emberi (vagy gyakorta az embert is megszégyenítő) ragaszkodást tanúsítanak kicsinyeik iránt.
Ekként van hát, hogy amennyire bűn mindennemű élet kioltása, annyira mentelmi jogot ad néktek az Ég kegyelme a halak esetében. Ma még legalább is, hisz a későbbi korok Emberisége már nem lesz rákényszerülve, hogy az egyes ásványi anyagokat, s az erősen besűrűsödött Ember-test számára még hosszú időn át nélkülözhetetlen elemeket a hal testének elfogyasztása révén vegye magához. De az a kor még nagyon messze van: a ti fogalmaitok szerint legalább is, hisz mint tudod: az Örökkévalóságban nem csak néhány ezer év, de akár néhány évmillió is semmi, mert ott nincs, nem volt, és nem is lesz Idő…
Krisztus szavaiból világossá válik, hogy amíg a hibás tudati beállítottság, és az ember fizikai testének a hús bomlástermékeivel való túlzott elszennyeződése miatt a húsételek fogyasztásáról való lemondás nehézségbe ütközik, addig (átmenetileg) a halak húsának elfogyasztása nem tekinthető bűnnek.
A hússal való táplálkozás hasonlít a narkomániához, mert a hús emésztése során az ember beleiben képződő, és onnan felszívódó, mérgező putrid anyagokhoz, a különböző narkomániát okozó szerekhez hasonlóan, a szervezet hozzászokik, és a táplálkozás hirtelen megváltoztatása, különösen idősebb korban, elvonási tüneteket okozhat. Ezért célszerű a fokozatos átállás, vagyis az egyre ritkább és egyre kevesebb hús fogyasztásával a szervezetet fokozatosan áthangolni.
A vegetáriánus táplálkozás nem új dolog. Az ember eredetileg nem húsevőként, hanem vegetáriánusnak született, amit a fogazata, a bélrendszere és egész testi felépítése is bizonyít. Elképzelhetetlen, hogy a Teremtő olyan terméket szánt volna az embernek táplálék gyanánt, melyet ártatlan, érző lények meggyilkolása árán állítanak elő. Tény, hogy az emberiség nagyobbik része húsevő. De ez nem jelenti azt, hogy a húsevés helyénvaló lenne. A sok ezer év alatt rögzült mintáktól az ember nehezen tud megszabadulni. Nem beszélve arról, hogy az emberek egymást is gyilkolják nap mint nap, és nem csak fegyverrel, hanem szóval és gondolattal is. Azzal is tisztában vagyok, hogy az ember minősítésének nem az az egyetlen kritériuma, hogy eszik-e húst vagy sem, hisz a szeretet megélésének vagy a szeretetlen viselkedésnek számtalan más formája is van, de úgy vélem, hogy aki megismerte az erre vonatkozó szellemi tanításokat, annak igyekezni kellene fokozatosan lemondani a hústáplálkozásról. Teljesen más kategóriába tartozik az, aki soha nem hallott ezekről a tanításokról, és azt gondolja, hogy a „vágóállatnak” minősített élőlénytársaink azért vannak, hogy táplálékul szolgáljanak az embernek.
Az is kétségtelen tény, hogy tudatosan is sok bűnt követünk el, hisz lépten-nyomon gondolunk, mondunk, vagy cselekszünk olyasmit, amit nem kellene. És nem tesszük meg azt, amit viszont meg kellene tennünk. Az ige így szól: A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak (Jak. 4,17). Bizony, gyakran előfordul, hogy módunk és lehetőségünk lenne jót cselekedni, és mégsem tesszük. A világ még ma is, kétezer évvel Krisztus után, gyakran megszállottnak vagy bolondnak tartja azt, aki a keresztény elveket a gyakorlatban is igyekszik megvalósítani. A húsevés pedig a kollektív bűn fogalomkörébe tartozik, hisz a húsevő emberek általában nem saját maguk ölik meg az állatokat, hanem mások végzik el helyettük ezt a dicstelen műveletet. Sőt, a húsiparosok, akik azzal keresik a kenyerüket, hogy állatokat gyilkoljanak, nem is tudják, hogy mit tesznek. Erre is vonatkozik Jézus ismert mondása: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek (Luk. 23,34). Eltorzult világban élünk. De ez nem jelenti azt, hogy azonosulnunk kellene a világ őrültségeivel, és „együtt kellene üvöltenünk a farkasokkal”. A világ csak belülről változik meg, és a változtatást mindenkinek saját magán, saját magában kell elvégeznie.
A védikus írások, a mazdaznan és más ősi iratok és tanítások is azt bizonyítják, hogy a húsevés egészségtelen és méltatlan az emberhez, mint az egyetlen szellemmel bíró lényhez, akit Isten – saját képmására és hasonlatosságára – tiszta szellemlénynek teremtett. Az embernek, a mélyre bukott szellemlénynek, aki az anyag fogságába süllyedve, ősemberi állapotában vált kannibállá, fokozatosan vissza kell térnie teremtett szellemlényi állapotához, fokozatosan átszellemesítve az anyagot is. Ez az örök fejlődés útja. Ennek része a vegetáriánus táplálkozásra való fokozatos áttérés. Számos ismert gondolkodó is kinyilvánította ezzel kapcsolatban a véleményt. Ezek közül néhány idézet:
El fog jönni az idő, amikor az emberek az állatok meggyilkolását éppúgy bűncselekménynek fogják tekinteni, mint az emberek meggyilkolását. (Leonardo da Vinci)
A vadászat mindig a háborúság egy formája. (Goethe)
A ”vadászás” az emberi elmebaj egy változata. (Theodor Hauss)
Az állatgyilkosságot az embergyilkosságtól csak egy kis lépés választja el. (Lev Tolsztoj)
A húsevés tehát egy hibás tudati rögződés. Mi sem bizonyítja ezt szemléletesebben, mint az, hogy egy európai, magát kereszténynek valló ember, megbotránkozik azon, hogy kínai testvéreink megeszik a kutyákat, és elítéli az ilyen barbár cselekedetet. Eszébe sem jut, hogy semmivel sem durvább és vadabb az ártatlan őzikének, kisbáránynak vagy malacnak a megölése és felfalása sem. Az emberi tudat hibás kódolását bizonyítja az is, hogy mennyire aggódunk, és micsoda áldozatra vagyunk képesek – nagyon helyesen – egyetlen beteg kismacskáért, vagy utcára került kutyáért, arra azonban nem gondolunk, hogy mennyit szenved az az állat, melyet levágásra szánnak, mire húsként a tányérunkra kerül. Előfordul, hogy még egy verébfióka elpusztítása is megvisel bennünket lelkileg, de a csirkék, a libák, vagy egyéb húsételnek szánt szárnyas állatok millióinak kegyetlen lemészárlása természetesnek számít. Megmagyarázzuk, hogy ezek az állatok azért vannak, hogy táplálék legyen belőlük, és akkor azok félelme, fájdalma, szenvedése már hidegen hagy bennünket. Ez schizofrénia. Az állatok az ember iránti szeretetből, az emberért vannak itt a Földön azért, hogy segítségére legyenek az embernek, nem pedig azért, hogy megöljük és megegyük azokat. A segítség mind fizikai, mind lelki, mind pedig szellemi szempontból értendő. Tudathasadásos állapotnak tekinthető az a viselkedés is, amikor az állattartó „szeretettel” nevelgeti, etetgeti saját állatkáját azért, hogy amikor eléri az úgynevezett „vágósúlyt”, kegyetlenül meggyilkolja, és a tetemét tápláléknak minősítse.
Most – a dimenzióváltás előtti korforduló időben – jött el az ideje annak, hogy az ember komolyan fontolóra vegye a húsevésről eddigi vallott álláspontját, mert az emberiségnek szellemi irányba kell fejlődnie, ki kell szakadni az anyag bűvöletéből. Be kell látnunk, hogy korunk számos negatív tendenciája és a húsevés között összefüggés van. Az egyes emberek, az egyes etnikai és vallási csoportok, valamint népek, nemzetek és országok közti fegyveres konfliktusoknak a szellemi hátterében – egyéb okok mellett – az állatgyilkosság áll, mert amíg lesznek vágóhidak, addig lesznek háborúk is.
A hústáplálkozás erősen földelő hatású, hátráltatja a szellemi fejlődést, és akadályozza az érzékszervek finomodását. A vegetáriánizmus nem csak azt jelenti, hogy lemondunk a kannibalizmusról, vagyis élőlénytársaink holt tetemének elfogyasztásáról, hanem azt is, hogy lehetőség szerint nem ártunk senkinek és semminek. Nem csak cselekedettel, hanem még szóval vagy gondolattal sem, mert a gondolat is energia, melynek teremtő ereje van. Bizonyára ez a magyarázata annak, hogy a vegetáriánus testvéreink békésebb természetűek, közöttük kevesebb az agresszív megnyilvánulás. Ez lehet az oka annak is, hogy az „útkeresők”, az ezoterikus és spirituális úton haladók nagyobb része vegetáriánus. És ezzel magyarázható, hogy a hústáplálkozáshoz szokott testvéreink táplálkozásukban a durvább ízeket kedvelik, a finomabb ízek nem elégítik ki a táplálékkal szemben támasztott igényüket.
A húsevés megítélése szempontjából különbség van abban a tekintetben is, hogy valaki csak a saját egészsége érdekében válik vegetáriánussá, vagy az állatok érdekében, melyeket élőlénytársainak tekint. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a húsevésről való lemondás azonos az egyéb káros szokásról való lemondással, vagy más egészségtelen életmódbeli változtatással. Pedig itt többről van szó, mint lemondani a kávéról, a dohányzásról, vagy a finomított cukorról és egyéb egészségtelen tápanyagokról, mivel a húsevés nemcsak a testünknek, hanem elsősorban a lelkünknek és a szellemünknek válik kárára. Tudjuk, hogy minden energia, az anyag is és az információ is. Ezt ma már a materiális tudomány, a kvantumfizika is elismeri. A lemészárolt állatok félelme, fájdalma, szenvedése mind-mind benne van a húsban. Ugyanakkor az állat lelke ugyanabból a Kozmikus Világlélekből származik, mint az ember lelke; a különbség annyi, hogy az állatnak nincs úgynevezett szellemi Én-része. Ezért nevezzük az embert szellemlénynek, az állatot pedig léleklénynek. Tehát elsősorban nem az egészséges, az úgynevezett reform-táplálkozás végett kell mellőzni az étrendünkből a húsételeket, hanem az isteni rend, azt isteni törvény betartása végett. Másodlagos, hogy a húsmentes táplálkozás testi egészségünket is előnyösen befolyásolja. Közismert tény, hogy a húst-fogyasztó emberek szervezete elsavasodik, ami önmagában egy kóros állapot, és megteremti a lehetőségét számos betegség kialakulásának.